Fogadja mindenki sok szeretettel nagyköveteinkkel készített interjúsorozatunk következő epizódját, amelynek főszereplője, Ivkovicné Béres Tímea.
A kiváló kosárlabda szakember és férje, Ivkovic Stojan 2018 óta kötődik sportolóinkhoz, szövetségünkhöz.
Szívükbe zárták a Speciális Olimpiát.
Az elmúlt években számos eseményen, rendezvényen támogatták, köszöntötték személyes jelenlétükkel speciális olimpikonjainkat.
Az interjút sportolónk, Horváth Gyula készítette.
1. Mesélj egy kicsit a sportpályafutásodról! Hogyan lett a kosárlabda az életed része?
B.T: A családomban mindenki sportolt, sőt édesapám első osztályban kosárlabdázott. Nem volt kérdés, hogy nekünk gyerekeknek is mozogni kell és ezáltal sport értékeivel gazdagodni.
Kezdetben több sportágat is kipróbáltunk az ikertestvéremmel, úsztunk, atletizáltunk, de végül a kosárlabda játékossága és a csapat közösségi ereje megragadott bennünket és a szívünkhöz nőtt. Jó döntésnek bizonyult, mert igen sikeres pályafutást tudhatok magam mögött. Többszörös magyar , francia és cseh bajnoki címet tudhatok magaménak, Európa Kupa, BL győztes és Streetball Világbajnok is lettem illetve 108-szor öltöttem magamra a címeres mezt. Teljes elégedettséggel, sok élménnyel fejezhettem be a sportolói karrierem és nem utolsósorban rengeteg tapasztalatot szereztem a sport által.
2. Hogyan kerültél kapcsolatba a Speciális Olimpia mozgalommal?
B.T: A Speciális Olimpia mozgalommal még pécsi játkosként ismerkedtem meg. Több közös edzésen, programon vettünk részt a mozgalom kosárlabdázóival és barátságok is köttettek pl. Keresztényi Krisztina vagy Galambos Zsolt személyében.
3. Mit jelent számodra az, hogy nagykövetként vagy támogatóként részt veszel ebben a közösségben?
B.T: Tiszteletre méltó a mozgalom célja, vagyis az értelmi fogyatékossággal élő gyermekek és felnőttek társadalmi elfogadásának és integrációjának elősegítése a sport által. Ezzel teljesen tudunk azonosulni férjemmel Ivkovic Stojannal és felelmelő, hogy ennek a közösségnek a tagjai lehetünk.
Lengyel Lajos elnök úr felkérésére azonnal igent mondtunk és nagykövetként amikor csak tehetjük, részt veszünk az eseményeken illetve visszük a szervezet jóhírét.
4. Van olyan találkozás vagy történet a sportolókkal, ami különösen megérintett?
B.T: Mély benyomást keltett bennünk Wisinger Jánossal való találkozás is és az ő szemüvegén keresztül látni a sport erejét, amivel a hátrányos helyzetűek fejlődhetnek, sikereket-élményeket élhetnek át. Ezek a történetek elevenednek meg az olimpiai játékokról hazatérő sportolók fogadása és köszöntése alkalmából megrendezésre kerülő ünnepségeken. Láthatjuk a sok csillogó szemű, önbizalommal teli résztvevőt. Csörögnek a megérdemelt érmek a nyakukban, táncra perdülnek jó kedvükben. A szülők büszkén ölelik gyermekeiket. A sport előnyt kovácsol a hátrányokból. Óriási szívbe markoló élmény őket /velük ünnepelni.
5. Szerinted mit ad a sport – különösen a csapatsport – a fiataloknak?
B.T: A sport által a fiatalok kitartóbbak, terhelhetőbbek, céltudatosabbak, fegyekmezetebbek lesznek. A csapatsport különösen fontos, mert megtanít együttműködni, alkalmazkodni és egymásért is felelősséget vállalni. A sport egyúttal kiszakít az online világból, kapaszkodót nyújt és kapcsolatokat épít, közösséget teremt.
6. A kosárlabda a csapatmunkáról is szól. Mennyire fontos a közösség ereje a Speciális Olimpia sportolóinak életében?
B.T: Kiváló lehetőség, hogy a csapatokban találkozhatnak egymással hasonló helyzetű fiatalok, családok és egymásból is erőt merítve, egymást is motiválva fejlődhetnek, élhetnek át élményeket és sikereket. A Speciális Olimpia sikeres sportolóinak életútja pedig a következő generációknak lehet követendő példa, reménykeltő iránymutatás.
A szakemberek személye is kiemelendő. A szaktudásuk, a türelmük, odaadó és elkötelezett munkájuk elismerésre méltó.
7. Miért tartod fontosnak, hogy minél többen megismerjék a Speciális Olimpia sportolóit és történeteit?
B.T: Mert ezek a történetek nem csak a sporteredményekről szólnak, hanem az emberi értékekről és az elfogadásról. A Speciális Olimpia mozgalom és annak tagjai segítenek lebontani az előítéleteket és a személyes történeteiken keresztül megérintik az embereket. Rendkívül inspirálóak. Ajtókat nyitnak az inkluzív szemlélet felé és megmutajták, hogy a sport kiemelten alkalmas terület a társadalmi befogadásra, hiszen az együtt sportolás összeköt, hidakat épít.
8. Mit üzensz azoknak a fiataloknak, akik most kezdenek sportolni, vagy éppen bátorságot keresnek ahhoz, hogy elkezdjék?
B.T: Azt üzenem, hogy érdemes belevágni! A bátorság éppen azt jelenti, hogy a félelmeik és bizonytalanság mellett is ki merik magukat próbálni. És lehet, hogy pont ott találják meg az élményt, közösséget amiből erőt, önbizalmat meríthetnek és célokat tűzhetnek ki. Higgyenek magukban, legyenek kitartóak, alázatosak és élvezzék a sportolás minden percét!
9. Milyen terveid vannak a jövőben a Speciális Olimpia közösségével kapcsolatban?
B.T: Mindenképpen örömmel képviselem továbbra is mozgalom céljait, érdekeit. A jövőben pedig fantasztikus lenne, ha Kecskeméten is megvalósulhatna egy sportprogram a Speciális Olimpia tagjaival és a kecskeméti sportolói közösséggel közösen, amely támogatná az elfogadást, a toleranciát.
10. Ha egy mondatban kellene megfogalmaznod: mit ad a sport az embernek
B.T: A sport erősíti a testet és fejleszti a jellemet, közösségeket épít és élményekkel, sikerekkel gazdagítja életünket, szóval mindent.